[1349] κατα-θραύω (s. ϑραύω), zerbrechen, zermalmen, Plat. Polit. 265 d; καταϑραυσϑῇ Tim. 56 e; Sp., wie Plut. reg. et imper. apophth. p. 88; – κατάϑραυστος, zerbrochen, Diosc.
Meyers-1905: Nagy-Káta · Kata...
Pierer-1857: Kata [2] · Kata [1] · Kata Kana