[1534] κυν-ώπης, ὁ, hundsäugig, d. i. schamlos, frech, unverschämt, voc. κυνῶπα, Il. 1, 159.
Adelung-1793: Kün
Brockhaus-1911: Kun-san
Meyers-1905: Kún-Madaras · Kún-Szent Márton · Kún-Szent Miklós · Kis-Kun-Majsa · Jász-Nagy Kun-Szolnok · Kis-Kun-Félegyháza · Kis-Kun-Halas
Pierer-1857: Kun-Szent-Martony · Kun-Hegyes · Kun