ἄμεινον

[120] ἄμεινον (entst. aus ἈΜΕΝΊΩΝ) compar. zu ἀγαϑός, tüchtiger, besser, von Sachen zwechdienlicher, von Personen bes. muthiger, kräftiger; Hom. z. B. Iliad. [120] 2, 239 Ἀχιλῆα, ἕο μέγ' ἀμείνονα φῶτα, 4, 400 εἷο χέρηα μάχῃ, ἀγορῇ δέ τ' ἀμείνω, 15, 139 τοῦ γε βίην καὶ χεῖρας ἀμείνων, 641 τοῦ γένετ' ἐκ πατρὸς πολὺ χείρονος υἱὸς ἀμείνων παντοίας ἀρετἀς, ἠμὲν πόδας ἠδὲ μάχεσϑαι, 23, 315 μήτι τοι δρυτὀμος μέγ' ἀμείνων ἠὲ βίηφιν, Od. 2, 180 ταῠτα δ' ἐγὼ σέο πολλὸν ἀμείνων μαντεύεσϑαι, 7, 51 ϑαρσαλέος γὰρ ἀνηρ ἐν πᾶσιν ἀμείνων ἔργοισιν τελέϑει, Iliad. 10, 556 ἀμείνονας ἠέ περ οἵδε ἵππους, 12, 232 ἄλλον μῦϑον ἀμείνονα τοῠδε, Od. 14, 466 ἔπος ὅ πέρ τ' ἄρρητον ἄμεινον, 7, 310 ἀμείνω δ' αἴσιμα πάντα, Iliad. 1, 274 ἐπεὶ πείϑεσϑαι ἄμεινον, 116 εἰ τό γ' ἄμεινον, 217 ἃς γὰρ ἄμεινον; Iliad. 24, 52 οὐ μήν οἱ τό γε κάλλιον οὐδέ τ' ἄμεινον, homerisch der compar. statt des posit.; Od. 1, 376. 2, 141 ὕμιν δοκέει τόδε λωίτερον καὶ ἄμεινον ἔμμεναι, 5, 364 ἐπεὶ οὐ μέν τι πάρα προνοῆσαι ἄμεινον, – οἱ ἀμείνονες, im Ggstz des πλῆϑος, die Angesehenen, die Aristokraten, optimates, Plat. Legg. I, 627 a; ἐξ ἀμείνονος πατρός Eur. El. 338; ἀμείνω μοί ἐστι ταῠτα οὕτω ποιεόμενα, es ist besser für mich, daß dies so geschieht, Her. 1, 37, u. so Sp.; ἄμεινον πράττειν, sich besser befinden, Isocr. 5, 132; – ἀμεινότερος bildete Mimnerm. nach Phrynich.; – ἀμεινόνως Ar. in B. A. 78.

Quelle:
Wilhelm Pape: Handwörterbuch der griechischen Sprache. Braunschweig 31914, Band 1, S. 120-121.
Lizenz:
Faksimiles:
120 | 121
Kategorien: